Humoros képregénycsíkok
2010.05.22. 04:56
Átellenes
Címkék: sci-fi veszélyes építők hawaii kipusztulás földönkívüliek génkészlet céda
9 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://parkocka.blog.hu/api/trackback/id/tr632697497
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KÉNSAV · http://petricsesze.blogspot.com 2010.05.22. 10:59:38
Az "ÉPÍTŐK" lesz a következő "7 méter", úgy érzem :D Nagyon adja! :D
Vándorkecske 2010.05.22. 12:24:19
Sikerült egy remek példányt kiszúrniuk az élieneknek :)
EntHusiasm 2010.05.22. 13:20:33
Tipikus tenyészbika. A "falu bikája":)
Tiberius 2010.05.22. 14:25:40
Biztos sanyarú gyerekkora volt...az idegeneknek is...
Csabo85 2010.05.22. 14:26:42
Az utolsó nő a földön, "hogy dögölne meg!" :D
Jól Érte Sül 2010.05.22. 16:41:49
A céda, még így is megcsalja, hogy csak ketten maradtak.
nyinka 2010.05.23. 23:25:56
a túloldalon Új Zéland van, helo!
műtyeréty 2010.05.24. 19:53:41
Természetesen ez utóbbi tény semmit nem von le a mű értékéből...
balkan · http://balkan.blog.hu 2010.05.26. 00:02:46
Én nem tudom, biztos velem van a baj, de ez a csőcsík nagyon nem ér el. Mintha itt a csőlátszat tust húzna a rajzolókon át. Figyelem egy ideje. Rosszul érzem magam. Olyan fitymálva lóg a szám, mondhatni petyhüdve, egyik sarkában még ordas röhögések görcsét szorongatva, és ettől még szarszagúbbnak érezve saját leheletét. A "szánalmas" kifejezést csak akkor használnám minderre, ha például egy hideg reggelen, olyan hat - fél öt körül, még jobbára részegen arra ébrednék egy Pest környéki kitelepült falu főutcájával párhuzamosan fekve ruhában és cipőben, hogy akik meghívtak magukhoz szalonnázni előző este, azok Szolnokon laknak a kertvárosban, nem pedig itt, holott pontosan emlékeznék rá, hogy a Pilisben bukdácsoló busz hátsó ajtójának lépcsőjén hányva többször is meghallgattam, ahogy a hátsó üléssort belakó, direkt borostás pacák elmeséli a nője mellnagyobbító műtétjének előkészületeit, amik titokban folytak, majd megkérdezné, hogy de most a viccet félretéve, mit röhögök? Milyen rajz? Milyen napi? A napicsík, vagy izé, párkoca, na azaz, azt szoktam-e nézni? Hát, maximum ekkor. De ennek igen kicsi a valószínűsége.
Ugyanakkor megkérdezném az alkotóktól, nincs ebben több, rajzurak? Egymásnak felelgetni? Szerintem de. De én csak egy olvír vagyok. Maradok bambán, tisztelettel: savasztok.